Diétám kezdetén, amikor kb. a kéz- és lábujjakon meg lehet számolni a fogyasztható élelmeket, igyekeztem minden lehetőséget megragadni. A fermentált zöldségek nagyon hasznosak a bélflórának is. Hasónszőrűek közül még lehet kombuchát, vízi kefirt, savanyú káposztát fogyasztani, illetve bárminemű zöldséget fermentálva. Ami nekem legjobban bejött az a káposzta. Sok oldal közül a savanew.blogspot.ch nyerte el a tetszésemet, ennek alapján gyártom azóta is a káposztát.

Sok hozzávalót nem igényel.

Nem árt azért beszerezni a fermentálás tárgyát, azaz jelen esetben a káposztát, nagyobb üveg, só ( nem himalája, nem jódozott), ecet, szűrt víz, nehezék.

Az eszközöket ecettel (10%-os) átmosom, majd alaposan leöblítem. Szűrt vizet (klór és fluorid mentes) használok de a forralt és szobahőre hűtött is megfelel ( tilos meleg vizet használni, mert elpusztulnak a hasznos baktériumok ). A tejsavas erjesztés során a baktériumok folyamatosan szaporodnak, amíg megfelelőek a körülmények, azaz meleg, nedves és sötét hely, tökéletes a spájz egyik polca, ahol nyugiban van de mégis mindig eszünkbe jut mikor elmegyünk mellette. Ha nem tudjuk a megfelelő körülményeket biztosítani, hosszabb idő kell a fermentálódás végbe menéséhez.

A káposztát megmostam és négybe majd 1-3 mm-es szeletekre vágtam. (gyümölcsöknél és édesebb zöldségeknél kell vigyázni, mert ha túl apróra vannak vágva a tejsavas erjedés könnyen átmehet alkoholosba). Kicsit megsóztam (lehet ízlés szerint egyéb fűszereket is használni, én csak így simán szeretem a legjobban), majd 5-10 percig gyúrni kéne, hogy levet eresszen, én 2-3 percig nyomkorászom csak ( nem is lesz leve igazán 😉). Ezért sósvizet készítek felöntéshez ,1 literhez 1 evőkanálnyi só. Indításhoz előző kultúrából maradt levet is lehet használni.

Az üvegbe szuszakoltam a káposztát, felöntöttem a szobahőjű sós vízzel, ellenőriztem, hogy ne maradjon levegőbuborék a víz felszíne alatt, a  káposztaszálak között (akár döngölőt is lehet használni).

1-2 ujjnyi szabad hely kell az üveg szájáig, hogy a folyadékváltozás nem a spájz eláztatását jelentse, érdemes egy tálkában tartani az üveget. Később pedig ha lecsökkenne a folyadék szintje sós vagy szűrt vízzel pótolható.

Mivel a fermentáció oxigén nélkül, anaerob környezetben megy végbe, fontos figyelni, hogy a zöldségek mindig víz alatt legyenek. Légmentesen zárható, kotyogóval ellátott üveg a legjobb de sima böfisüveg is megteszi de akkor naponta meg kell lazítani a tetejét, hogy távozhasson a termelődő CO2.

Tárolható akár szekrényben is, vagy a szobában letakarva, a lényeg, hogy sötétben és szobahőmérsékleten legyen.

Naponta érdemes lenyomkodni a buborékok eltávolítása végett és tiszta eszközzel kivéve belőle kóstolni. Ha megfelelő ízű, hűtőbe rakni, az erjedés lassítására. Nekem 4-5 nap után már ízlik.

Én a káposztát egy jó nagy üvegbe szoktam tenni, tetejére belekényszerítek egy műanyag tetőt, majd egy kisebb böfisüveget feltöltök sós vízzel és ezzel nyomatom le, naponta ezzel szuszakolom egyre összébb a káposztát, hogy a keletkező buborékok kijöjjenek a vízből, illetve ha szükséges ezzel pótolom a hiányzó vizet. Ráhajtom a tetejét gumigyűrű nélkül, így tud távozni a szén-dioxid.

Kellemes fermentálást és jó étvágyat!