A fb csoportban, hogy kissé jobban beleáshassuk magunkat a protokol nyújtotta élelmiszerek  lehetőségeibe, csináltunk egy kis játékot (duplán eheti, avagy eheti az e hetit címmel). Hetente egyszer az egyik tag megad alapanyagokat, amiből a vasárnapi ebéd kerül elkészítésre. Szabályok nem túl bonyolultak: az ételnek 3. szintesnek kell lennie, hogy bárki megcsinálhassa és fogyaszthassa, meg egy receptleírás mellé, hogy bárki megcsinálhassa és fogyaszthassa 😀. Már pár hete megy a játék és nagy örömömre van is pár emberke, asszonyka, akik részt vesznek benne. Bár a 3. szint kivitelezését sokan megoldhatatlannak vagy bonyolultnak gondolják de nem az, Az elmúlt hetek vasárnapi posztjai a példa rá, hogy azoknak is sikerült, akik még csak pár hete, hónapja tagok és nem ezt a szintet viszik. Mivel már első szinten is a gm gabonák fogyasztása napi egy, 2. szinten heti 2 alkalommal lehetséges, így a vasárnapi ebéd lehet az, amikor ezeket nem fogyasztják (vagy legalábbis nem fotózzák, csatolják a játék posztjához). 

Eheti összetevőinket most én adtam meg:

- alapból legyen: alaplé
- kénes zöldség: hagymák, karfiol és/vagy brokkoli
- zöld : cikória és/vagy spenót
- színes : kinek mi jön be: paradicsom, paprika, padlizsán, nektarin, bogyós gyümölcs
- állati fehérje : belsőség : szív, agy, máj, zúza, nyelv, vese, gyomor vagy mirigy
- fűszerek, ízesítők, zsíradékok (elsődlegesen kókusz) a megengedettek közül tetszés és ízlés szerint

 Nem véletlenül esett a választásom a belsőségre, mint teljes értékű, állati fehérjeforrásra. Az étrend 1.szintjén is ajánlott már a belsőségek fogyasztása de nem törvényszerű, így mindenki saját ízlés szerint viszi be a minőségi állati fehérjét (mivel itt nem kötelező még, így az első szintet vegánok is tudják csinálni). 2. és 3. szinten viszont már valóban kötelező, ajánlott hetente több alkalommal, heti szinten 340 grammnyi belsőséget elfogyasztani. Emellett sokan szeretnék hanyagolni vagy épp csak elfelejtik (🙋😳) a megfelelő mennyiséget bevinni, valahogy nem tudom a szívem csücskének érezni én sem.

Nálunk valószínűleg a hentes iskolában nem tanítják a porcos, csontos, kollagénes részeket, mert még sehol nem kaptam (bár inkább kisváros, ahova vásárolni járok), amit épp venni akartam. Itt a csirkék bokától vállig, na jó nyakig nőnek, nincs zúzájuk és egyéb belsőségeik, a disznóknak nincs tokájuk de még a libáknak sincs zsírjuk (na, jó a kacsáknak van és gourmets boltban be is szerezhető, mondjuk negyed liter 4000Ft körül fáj). Legutóbb mikor csirkeláb, fej vagy porcos-cupák felől érdeklődtem a faluban lévő hentesnél, kérdezte, hogy kutyának lenne e de akkor sincs, hisz nem is ő bontja az állatkákat, csak árulja a színhusikat. A játékhoz azért megpróbálkoztam újra nála, hátha a belsőség azért legalább egy máj vagy nyelv formájában csak fellelhető de szomorúan tapasztaltam, hogy az üzlet üresen árválkodott, ajtón a végleges bezárás táblával. Biztos mindenki belsőséget akart meg szalonnát 😉 (mondjuk ezt nem hiszem 😄, gőzük nincs a svájci népeknek semmiről. Amikor kicsüccsenünk a kertbe nyársalni, a szomszéd kölykei felsorakozik a kerítés mellett és várják, hogy elkövessük azt a hibát, amit egyszer elkövettünk és áthívjuk őket megkóstolni a csurdítás eredményét. Érdekes mód, ilyenkor a Fütyisnek is mindig előkerül 1-2 haverja 😂).

Szóval már a kacsazsír beszerzése is majdnem fedezte a napi lépésszámomat és akkor még ott voltam belsőség nélkül. Sikerült zúzát találnom, igaz fagyasztva és biosága is kétséges volt (pontosabban baromira nem volt az) de mindenképp egy olyan szervet akartam elkészíteni, aminél kicsi az esély, hogy más is belevág, hisz májat, szivet, nyelvet gyakrabban csinálnak az emberek szerintem.

A fél kiló zúzát (próbáltam ketté csákányozni, ütvefúrni de tömbbé volt fagyva, így megcsináltam az egészet) este nagyszemű sóba forgattam és éjszakára hagytam macerálódni. Másnap kimostam (nem voltam elég alapos, kicsit sósabb maradt) és 4-5 kanál kacsazsíron (képzeljétek el, ha lehetne hájat venni és az abból kisült zsíron, töpörtyűvel együtt...... na, mindegy..... szóval megpirítottam, majd alaplével felöntöttem és lefedve, alacsony hőmérsékleten 3 órát főztem. Amikor puha lett, levéből kivettem, nagyobb lángon a szaftot besűrítettem, 1 ek teriyakis kókuszaminó szószt kevertem bele, majd a zúzát visszatéve rásütöttem, karamellizáltam kicsit.
A karfiol rizsként tálaltam, a hagymát pedig chutney-nak készítettem el (pirítás kókuszzsíron, fele-fele alaplé-vörösbor felöntés, kardamóm, 4 fűszer keverék meg elviekben cassonade de én 1 kanál glicinnel helyettesítettem, így nem lett olyan édes és nem is karamellizálódott, ahogy kellett volna de finom volt).
A zúzát érdemes frissen elfogyasztani, mert az állástól keményedik.
És a végeredmény: