Mivel házacskánk tundrai éghaljaton 😉 fekszik, így a kertészkedésre való lehetőségek ideje eléggé behatárolt. Mondjuk a Fagyosszentek után már ki lehet nézni az ablakon, olyan szemmel is, hogy vajon megmaradna e már bármi is a veteményesben. Szeptember után meg inkább csak fagytűrő növények és emberek maradjanak benne 😁. Sokszor próbálkoztunk már magról ültetni paradicsomot, lett is novemberre rengeteg zöld paradicsomunk, kár, hogy senki nem szereti, pedig kis túlzással már karácsonykor elkezdjük a magvetést. Így pár éve beletörődtünk, hogy május végén megvesszük a máshol, más gondozása által felnőtt virágzó, esetleg terméskezdeményes növénykét és nem kapunk áprilisban, májusban idegbajt, hogy jön a fagy de már nem fér a búra alá vagy épp az alig serdülő kis jószágot szarrá verte egy jégeső.
A paprikák azok, akik áttelelnek nálunk (legalábbis egy részük életben marad), ősszel kiássuk, cserepesítjük, viszavágjuk őket és amennyire a lehetőségeink engedik hűvös, napos helyen tartjuk őket, amikor meg az időjárás engedi mennek vissza a kertbe. Zember nagy paprikabolond, a tüzet hányok verziók a kedvencei. Fermentáltam neki a tavalyi terméséből, majd szószosítottam, javamra, azaz a csípősség javára szóljon, hogy nagyon nem fogy a cuccos😈.
Tavaly a luffatökből is csak egynek sikerült, majdnem beérnie, csak hamarabb megfagyott, így aztán kényszerszáradt szegénykém az akvárium tetején és 2 édi mosogatószivacs lett belőle 😉, végülis nem lehet mindenkiből fürdőszivacs vagy szappanbélés de szerintem boldogok, hogy egy "zöldebb" háztartás részei lehetnek. Itt növésben, majd amikor száradt, kissé elbújva a kókuszkefír mögött....szégyenlős.
Na, idén, hogy le ne maradjuk, a más néven cilinder töknek is hívott egység iszony méretű inváziójáról, amit majd a zöldségeskertben fognak kivitelezni, gyorsak el is indítottam pár magocskát (mind az eredeti tavalyi, mind az eredeti tavalyi termésévől nyert maggal, kíváncsi leszek melyik indul be).
Ha meg már úgyis maghoz nyúltam, gondoltam, akkor akár össze is földezhetem az étkezőt.
A Lidl-be vettem tegnap egy csésze metélőhagymát és most rutinosan a régebbi tapasztalataimra és a fejemben lezajló mély agymunkára hagyatkozva egy mozdulattal kiemeltem a cserepéből (mint Harry Potter a madragórát- szerencsére a métélőhagyma csöndes jószág, max az orrát facsarja az embernek) és kettévágva, a hagyományoktól elrugaszkodva (két fél az egy egész) két különálló bödönkében helyeztem el őket, immár a Lidl hagyományokkal is szakítva, azaz földet is tettem melléjük (mármint a hagymák mellé).
Mivel ilyen extrém mód beleástam magam a kertészkedés örömeibe, úgy láttam, hogy ideje részben elföldelni a kigyökeresedett szárzeller aljaimat és répáimat is. Egyszer láttam egy videót, amin az elültetett répatető fogta magát és visszagyökeresedett. Azóta sem találom, de ilyet csak nem álmodik az ember, nem? De most, ki fog derülni. Szóval ezt a gyökeresedésnek és levelesedésnek indult répamaradványt elföldeltem, 2 szintén megindult fokhagymagerezd társaságában, hogy ne unatkozzanak, ha netán nem vagyok itthon. Ha megmarad, akkor 2-3 hónap múlva kiderül, remélhetőleg addigra az ég is :-)
Földbe került még ilyen módon és okkal 3 szárzellervégre, határozottan pozitív attitűdnek számítana, ha nagy burjánzásnak indulnának és nem kéne annyi pénz költeni rájuk.
Már csak egy kérdés maradt. Ki fogja eltakarítani a sok földet az asztalról? :-)
