Költözésünk előtt igazából nem volt nagy konyhai előéletem. Amíg anyuval laktam, amikor dolgoztam a munkahelyi menzán ettem, a pihenőnapokon vagy amikor éjszakáztam ő főzött, szerintem nem is igazán akarta kiadni kezéből a fakanalat 😊. Miután a Zemberrel összeköltöztünk ez annyiban változott, hogy hétközben a munkahelyen ettünk, szombaton általában vendégségben. Vasárnap bontogathattam szárnyamat a főzésre is alkalmas kis helyiségben. Ami leggyakrabban párolt rizst és fűszersós sült csirkemellet eredményezett tabasco-s ketchuppel. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez nagyon egészséges.
Miután külföldiába jöttünk, én mint a családegyesített rész, egész nap itthon ücsörögtem. A Zember, talán, hogy ne érezzem annyira egyedül magam kitalálta, hogy hazajár ebédelni. Így kezdődött konyhai sikersorozatom 😉 .
Vékonyka, otthonról hozott szakácskönyvem - amiben igen precíz receptek voltak, mint például lerajzolva a kívánt vöröshagyma méretű kör, a pirosarany vektoros ábrázolása, stb, (az "ízlés szerint" és az "amíg jó lesz" vagy a "nyújtsd vékonyra és süsd készre" kifejezések még ma is meg tudnak zavarni) - lassan vastagodott. Rengeteg új étel készült, ami azelőtt sose, így volt, hogy a hozzávalók nevét magyarul nem is tudtam. Több hónapba került mire kiderült, hogy a nagy kedvenccé avanzsálódott courgette-kurzsett bizony létező élelmiszer Magyarországon is, csak ott cukkíninek hívják.
Egy másik étel, amit halvány emlékezetem szerint, életem első 35 évében nem ettem az a kacsamell volt. Itt többször szemezgettem vele de bátorságom nem volt megvenni, mert hát mit is csináljak vele. Mint köztudott a kacsamell bizony rozén finom, ha túlsütik száraz és élvezhetetlen. Aztán rábukkantam egy receptre, ami a család nagy részének kedvence lett. Borsos árát tekintve (még leárazva is) nem túl gyakran kerül az asztalra de ha igen, akkor alig lehet távol tartani a népet a még készülőben lévő élelemtől.
4 főre, elő- és elkészítés 40 perc
Hozzávalók:
100 gramm madárbegy saláta, 1 kacsamell, só, bors, 2 nem túl kemény körte, 40 gramm dióbél aprítva, málnaecet, dióolaj, opcionálisan 75 gramm Roquefort
A salátát megmosom, szárítom. A kacsamell bőrét óvatosan, a húsba nem belevágva (legalábbis megpróbálva 😉) beirdalom.
A bőrével lefelé egy teflon serpenyőbe rakom és közepes lángon 10'-ig hagyom, hogy kisüljön a zsírja. Sózom, borsozom, megfordítom és még 2-3 percig sütöm a másik oldalát is. A serpenyőt kiürítem, 1 ek-nyi zsírt benne megtartva. A körték magházát eltávolítom, vékony szeletekre (16) vágom és a meleg zsíron pár percig pirítom, punyvasztom. Hozzáadom az aprított diót és még egyet keverek rajta, sózom, borsozom, tűzről leveszem. Vinaigrette-et csinálok 3 ek málnaecet és 5 ek dióolaj keverékéből. Talán nem annyira pöpec de mivel máshoz nem használok dióolajat (drága és hamar avasodik, hogy csak emiatt az egy kajcsi miatt vegyek) én olívaolajat használok.
Tányérokra halmozom az öntettel összekevert salátát, rá a felszeletelt kacsamellet, hozzáadom a diós körtét majd akinek étkezésileg nem ellenjavallt, a sajtot is tegye rá ( régen fetamorzsalékkal csináltam, isteni volt- azért van ami hiányzik 😋).
Jelenlegi étrendem a Wahls protokol szerint a körte evése csak 1. és 2. szinten a 9-12 bögrényi zöldség belapátolása után lehetséges, míg 3. szinten tilos a fogyasztása. Tejtermékek csak paleon kívülieknek. A diót előáztatni szükséges pár napra.
Mindenkinek jó étvágyat!
