Szerelem volt első látásra. A hűtőpultnál találkoztunk. Ő nézett rám először vagy legalábbis így gondolom, a szemüvegem megint nem volt nálam, így fél méteres távolságból próbáltam kihunyorogni egy hamburgerhusi összetevőit, amikor éreztem, hogy bizsereg a bőr a tarkómon. Megfordultam és ott volt ő. Karcsú volt de mégis látszott, hogy naponta edzi magát, bőréhez tapadó ezüstösen csillogó szürke ruhája alatt semmi zsír csak izom látszott. Szeme szomorúan, élettelen, tompasággal figyelt a mozdulataimat. Társaitól elhúzódva, mintha ő lenne fajtájának legutolsó tagja, várakozott. Rám. Tudtam, hogy együtt fogunk kijönni a boltból, hazahozom magamhoz, lehúzom, lerágom, körmeimmel kaparom le róla azt a feszes szürke felsőt, ráfektetem az asztalra és magamévá teszem délben. Ezt, hogy pont dél, volt már aki (például Anyu) az én egyéni hülyeségemnek tartja, mert miért is ragaszkodom az időponthoz, hisz 10-15 perccel később is megoldható de én már csak így szoktam hozzá a hosszú évek alatt, ez lett a rutin. Fütyis 55 és egész között ér haza és ha nem vagyok akcióra kész, leülne tévézni és hatlovas szekérrel sem lehetne asztalhoz rángatni.
Szóval igyekeznem kellett, hogy időre kész legyek, mert pont ilyet még sosem csináltam, neten néztem néha technikákat, mozdulatokat próbálva ellesni, hogy a profik, hogyan meztelenítik le pillanatok alatt de valahogy sokáig óckodtam. De most, hogy a protokoll megköveteli kénytelen vagyok bátrabbnak, kezdeményezőbbnek lenni, ha nem akarok mindig panírozott halrudacskát enni. Na, jó mondjuk azért sosem rajongtam de lazacon sem élhet az ember, főleg ,ha heti szinten 453 és fél grammot kell bejuttatni a szervezebe és lehetőleg variálva.
Tehát kibontottam ŐT először a vákumfóliából, majd hideg víz alatt megmostam (furcsa érzés volt, most gumikesztyűt nem vettem fel), majd úszóit levagdostam, a pikkelytelenítést késsel végeztem el. Szerencsére gasztroenterológus-sebész már látta, így hasi műtétet nem kellett rajta végrehajtanom. Készítettem zöldfűszes vajat. 1/2-1/2 csokor petrezselymet, koriandert, kakukkfüvet, metélőhagymát, kurkuma, provanszi fűszerkeveréket összekevertem aprítógépben félkemény vagy inkább féllágy kókuszzsírral, majd adagoltam, fagyasztottam.
A recept megint 3-4 helyről gyűjtött és gyúrt egyveleg lett.
Egy édesköményt lapjában ketté-, majd torzsáját kivágtam, vékonyan (2mm) felszeleteltem, egy olivázott jénaiba helyeztem, 2 paradicsomot (AIP visszavezetős) és 2 fej lilahagymát szintén felkarikáztam. Kinek-kinek ízlése szerint fokozható a zöldségadag, nekem egy főre bőven sok volt :-). Ment rá kakukk, fűszerek, oliva, kis fűszervaj, aztán az egész 200 fokon a sütőbe 10 percre.
Ő (összsúlyra 280 gramm volt) kapott a pocijába fleur de sel-t, azaz speciális, víz tetejéről kézi munkával begyűjtött sót, pici csípős paprikát (AIP esetén hanyagolandó), kakukkfüvet és fűszervajat meg egy préselésnyi fokhagymát. Külsejére kentem egy kis fűszervajat, kis só és még egy szivecskényi vaj, majd az elősütött zöldség tetején, oldalanként 10 percig sütöttem.
Tálra pakoltam citrom és házi aioli társaságában és bár a Fütyis ebédje (lencse baconnal) pontban délben az asztalon volt, én csak elszámoltam magam és kb 1/4 1 után jutottam Ő-hozzá. Sok nem maradt belőle �.
